- Hát ezzel megvolnánk. -mosolyogtam Merionra, ő pedig kíváncsian érintette meg az arcom. - Hiányoztál cseppem! -nyomtam egy puszit az arcára.
A konyhában voltunk mindannyian a körbevezetés első állomásaként. Itt kicsit oldottabb lett a csapat, mint Nuada előtt.
- Hogy értette azt, hogy az első szörnyeteg? - kérdezte végül újra az egyik srác akinek nem tudtam a nevét. Vagy három alkalommal láttam összesen, de azt tudtam, hogy fontos pozíciója volt Archie családjában.
- Talán az elején kellene kezdeni. Benjen?! -néztem rá remélve, hogy esetleg kedve van egy meséhez, de csak elmosolyodott és annyit mondott.
- Tiéd a megtiszteltetés Elina. -hosszasan meredtem rá, de nem hatotta meg.
- Oké, szóval... Van az a legenda ami szerint Ogmios istenség a földre jött és ráerőszakolta magát egy emberre. Ebből az esetből született két fiú.
- De hát...
- Igen, a mi mesénk egyről szólt, de a valóságban kettő fiú született. Egy ide egy oda. Nuada maradt Morganaval és élt elszeparáltan az erdőben farkasaival, az anyjával és... tényleg. Te hogy kerültél a képbe?! -fordultam Ariadnéhoz, mert a látomásokban csupán egyszer láttam, de éreztem, hogy több ő mint ártatlan nézelődő.
- Morgana nem élt mindig magányosan. A barátom volt. -végtelen szomorúság áradt a tekintetéből. Missire pillantottam, ő pedig rám. Összemosolyogtunk ugyan, de ebben is volt valami szomorúság.
- Aztán eljött egy szép napon az a dolog ami minden férfi életét romokba tudja dönteni. Erie az erdőbe tévedt és találkozott az ifjú Nuadával. Ebből szerelem lett, de a lány családja nem nézte jó szemmel. Harc, gyűlölet és végül...
- Halál. -mondta Ariadné, mire biccentettem.
- Nuada a forrás, de az első vámpír nem más, mint Erie. -néztem a kis csoportra.
- És hol van ő?! -jött a következő kérdés. A doktorra pillantottam, de kerülte a tekintetem.
- Ez egy igazán jó kérdés. -fordultam el tőle és néztem vissza a többiekre.
- Szóval lehet, hogy nem is él már?!
- Oh, nincs olyan szerencsénk... Tiszteletét tette az agyamban.
- Hogy mi?! -lepődött meg Iván és Archie egyszerre.
- Amikor elküldtelek. -mosolyogtam Ivánra. -De már kizártam őt.
- Egyenlőre. -tette hozzá a doktor, mire elképedve néztem rá.
- Erről majd még beszélünk, de lényeg a lényeg. Nuada részben az akinek hiszik, részben pedig mégsem. Vámpír, de ugyan akkor több is annál.
- És te ennek a vérvonalnak a része vagy. -nézett rám Iván. A tekintete ezernyi kavargó gondolatról árulkodott.
- Ahogyan te a prof fia.
- És ezért születhetett meg Merion. -mondtuk egyszerre.
- Vámpír, de ugyan akkor több is annál. -mondta a doktor. -Elina, ha lehetne. -pillantott a lányomra.
- Megvizsgálhatod, de nem lesz kísérleti nyúl belőle. -bólintottam, mert ha valakire támaszkodnék orvosilag Merion kapcsán, hát az Benjen.
- Természetesen. -biccentett ő is.
-És mi az amit korábban nem mondhattál el a telefonban? Miért vagyunk mi itt Elina? -tette fel a kérdést Archie.
- Igen. Most akartam rátérni. Miközben a farkasom ide vezetett belefutottam pár vadászba és egy vámpírba...
- Noah.
- Igen, Noah. Ahol mi is találkoztunk, ott vallatták a vadászok. Mikor rájuk akadtam már nagyon rossz bőrben volt és hiába akartam megmenteni végül meghalt. Benjen érte ment és elhozta ide. Kiderült, hogy a vadászoknak olyan fegyverük van amit beadva belülről pusztít el minket.
- Hogy érted ezt?! -kérdezte egyből az egyik női vámpír.
- Az anyagot a véráramba juttatják és azonnal roncsolni kezd. Gyors átfolyással fertőz, majd lebontja a szerveket. -mondta a doktor.
- Mikor a doktor felnyitotta a pár órával korábban még aktív vámpírt a szervei olyanok voltak, mint a kocsonya. -tettem hozzá.
- Baszki.
- Mégis honnan tudnának azok a nyomorultak ilyen fegyvert szerezni?!
- Erie. -szólalt meg Ariadné.
- Azaz őrült ribanc aki elindította a vámpírfaj terjeszkedését úgy döntött, hogy most akkor pusztuljunk. -mondtam dühösen.
- És a vadászok tudják, hogy készül valami. -mondta Archie, de azért bólintottam rá.
- Bár Noah nem beszélt, de egyértelmű.
- Tehát jönnek a főgórék és itt ez a vámpíratom amit a vadászok készülnek ledobni...
- Plusz Erie maga és Delton, ha úgy dönt bónuszként bekavar valamit újfent. Igen. Mondom én, hogy lassan egy Rubik kocka lesz itt nem szimpla pat helyzet.
- Baszki. -ismételte magát a srác.
- Így már érthető, hogy csapatot toborzol kicsi lány. A pokolba is, körülötted aztán zajlik az élet!
- Csak nem azt mondod, már bánod, hogy akkor rég megismerkedtünk?! -vigyorogtam Archiera. Viszonozta.
- Soha. -Merion ásított egy nagyot.
- Azt hiszem le kellene fektetnem őt. Doktor, vállalod a továbbiakat?! -néztem rá.
- Természetesen.
- Oké. Akkor menjünk a szobánkba. -cirógattam meg az arcát. Iván, Missi és Roy követett. A többiek egyenlőre maradtak a konyhában. Érdekelt volna Benjen mit mond és mutat meg a csapatnak, hisz én sem láttam szinte semmit ebből a helyből, de első a család. A folyosón Iván átvette Meriont és szabad kezével megfogta az enyém. Idilli pillanat is lehetett volna, talán nem itt, de a bensőmben volt egy kósza pillangó aki felreppent és szaltózott egyet. Rámosolyogtam Ivánra, mire homlokon csókolt.
- Igazán lenyűgöző vagy tudod?! -ez meglepett.
- Miért?!
- Ez az egész. Na meg ahogy most szakavatottként beavattad a többieket.
- Vagy Nuada előtt. -tette hozzá Missi
- Jah, ott igazán kemény voltál. -értett egyet.
- Srácok... -néztem egyikről a másikra mosolyogva. Merion rádőlt az apja vállára és bealudt. Alex is hasonló állapotban szuszogott Royra kötve. -Nézzük meg azokat a szobákat. -vigyorogtam.
A miénk mellettit választottam Royéknak, mert itt akartam őket tudni egész közel, ha bármi is lenne. Végül kettesben, azaz hármasban maradtunk. Merion a bölcsőben aludt, háton fekve, az ujját szopizva. Egész meghatott ez a látvány. Most éreztem csak igazán mennyire hiányzott nekem. Ahogyan Iván is. Aki épp ebben a pillanatban ölelt át hátulról és húzott magához. Jól eső hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem. Lehunytam a szemem és élveztem a melegséget, az illatot, a közelséget és az érintését.
- Hiányoztál. -mondtam ki.
- Te is nekem. Piszkosul!
- Amikor ennek az egésznek vége lesz menjünk el együtt valahova. Mindentől távol, csak mi.
- Ha meg tudod tenni, rajtam nem fog múlni. -nevette el magát.
- Mi az?!
- Az isten háta mögött vagyunk egy hegyben és távol akarsz lenni mindentől. Kicsit vicces, ha úgy vesszük.
- Tényleg. Bár most is épp valami közepén csücsülünk és nem a hegyre értem. - mosolyogtam én is. Kinyitottam a szemeim és felnéztem rá. Másabb volt a tekintete, de még mindig volt benne valami. Ahogyan a testében feszültség is. Amennyire én ellazultam, ő annyira merev.
- Szerinted vége lesz ennek és lehet jó az a vég?!
- Nem adom fel! Hinnem kell... Hiszem, hogy lehet ez még egy jobb világ. Merionért. Értünk! -szorítottam meg a kezét. Végült felálltam és hosszú, de finom, gyengéd csókot váltottunk.
Lassan pár lépést megtéve, az ágyon kötöttünk ki. Ölelkezve, csókolózva bújtunk egymáshoz. Nem beszélgettünk és nem mentünk tovább sem. Ez nem az a pillanat volt ami szexbe csaphat át. Az érintés nagyobb töltéssel ért fel most, mint egy orgazmus.
Órákkal később valaki kopogtatott az ajtónkon. Sikerült egymás karjaiban elaludnunk. Egész jól esett és ezért eléggé zavart, hogy valaki ki akarja pukkasztani a kis nyugi buborékomat, de végül felkeltem és ajtót nyitottam.
- Bocsi, de Merion és Alex ilyen tájban eszik. Gondoltam ez nem változott és a kislányért jöttem. -nézett rám bocsánat kérően Missi.
- Oh. Nem, te ne haragudj! Elaludtunk, pedig nem kellett volna.
- Már itt is van. Én is megyek, akkor letudjuk egyszerre az emberi vonalat. -fogta már Iván Meriont.
- Oké, akkor megyek én is. -akartam csatlakozni, de egyből szabadkoztak mindketten, hogy nem muszáj. Ezt megoldják ők, én addig foglalkozzak nyugodtan a vámpírokkal. Be kell vallanom ez egy cseppet mellbe vágott és mellőzöttnek éreztem tőle magam. Bár igazuk volt, de ettől még nem volt jó érzés nézni ahogy összeszokva hármasban molyolnak a konyhában. Így végül pár perc után ott is hagytam a csapatot.
Rövidke bolyongást követve végül megtaláltam Archiet aki szintén egyedül töltötte ezeket a perceket.
- Hogy-hogy nem a családoddal vagy?!
- Pillanatnyilag pótkerék vagyok és szar ezt látni. És a te embereid?!
- Szétszéledtek. Akad dolog, de nem olyan amit nekem kellene megtennem.
- Így hát itt búslakodsz.
- Merengek. Töprengek, tervezek.
- Mennyivel szebben hangzik.
- Jah. Fontosnak tűnik. -nevette el magát.
- Csatlakozhatok?
- Bármikor. -kacsintott rám egy széles mosollyal. Leültem mellé a lépcsőre és ismételten a kiszáradt szökőkutat néztem a lemenő nap fényében.
A távolban vonyítás hangzott fel, Egy, majd még egy és még egy. Az egyik ismerős volt, talán pont az én ezüstöm.
- Mi történik?
- Nem tudom. Talán épp érkezőben van valaki, vagy épp a farkasok vadászni fognak. Elvileg Benjen értesített pár tagot. Talán az egyik ide is ért. -mondtam rápillantva, ő csak nézett. -Most mi van?!
- Benjen?! Eddig annyi éven át csak a Doktor, szinte csupa nagybetűvel.
- Hát. Hogy is mondjam. Már kezdem kapizsgálni miért is fontos a vérvonal. Azt hiszem. -próbáltam úgy megmagyarázni, hogy ne mondjak túl sokat. Felvont szemöldökkel nézett rám.
- Szóval akkor nem csak dugtatok egy jót a viszontlátás örömére?!
- Mi?! Ez meg honnan jött? -megérintette az orrát. Basszus!
- Nyugi, csak a vámpír orr érzi, hogy egymáson van a szagotok és nem csak vér, szex is volt a levegőben.
- Nem vagyok beljebb, ha Missi tisztában van vele. -sóhajtottam.
- Most erre mit lehet mondani?! Tiszta sor, hogy megesik ilyesmi.
- Nálad lehet. Én másként játszom.
- Annyira azért nem. Bár tény, hogy a vérvonalam kiterjedtebb, mint amivel te rendelkezel. De ha nem tabusítasz ilyesmit és néha megesik az sokkal jobb tud lenni. Nagyobb löket, mintha csak egy külsőst vennél be.
- Frenetikus! Tehát ezt mondjam meg Ivánnak, hogy bocs, de ez normális és sokkal jobb vele, mert a vérvonal ad egy plusz löketet?!
- Azt nem mondtam, hogy mond meg neki. Viszont jó, ha ezzel tisztában vagy és nem ostorozod magad olyan dolog miatt ami természetes és ösztönösen jön.
- Szerintem az nem is én lennék aki nem teszi.
- Valóban. -horkantott fel. Roppant mód kellemes szórakozás volt ez. Kár, hogy az én káromra.
Hirtelen mindketten az erdő felé kaptuk a fejünket.
- Tényleg jön valaki!
- Motort hallok. De csupán egyet. -össze néztünk.
- Menj! -mondta én pedig felpattantam és lefele vettem az irányt. Mire leértem a hangárba már csevegő férfi hangot hallottam Benjen volt az és egy ismeretlen férfi aki a motorról szállt le épp.
- Elina Ilián! -letette a sisakot, majd széttárt karokkal lépdelt felém. Megölelt és kicsit fel is emelt. Meglepetten pislogtam a doktorra.
- Elég lesz Ando. Tedd le, mielőtt bemérged!
- Eszemben sincs felbőszíteni, de annyira jó végre szemtől szemben állni veled! -tett le.
- Hello. Ki vagy?! -kérdeztem végig mérve. Ázsiai férfi, harmincasnak látszik, ápolt fizimiskával és ami nekem fontos magasabb nálam. Hát tényleg nincs a világon olyan pasas akivel nyakfájás nélkül lehet szemtől szemben állni?!
- Hanabusa Ando, hölgyem. -látványos meghajlással üdvözölt.
- A vérvonalam tagja. -tette hozzá Benjen.
- Mi?! -tátva maradt a szám. Azt hittem, hogy egyedül vagyok.
- Szólíts nyugodtan bátyámnak. -vigyorgott.
- Egy nagy szart! -ráncoltam a szemöldököm.
- Kegyetlen. Pedig annyi éven át vigyáztalak a távolból... Nuada a szokott helyen?! -ment el mellettem, nem várta meg a választ. Ketten maradtunk, a doktor és a fellobbanó haragom.
- Ki ez a pasi?! És őt miért nem vadászta eddig a világ?
- Van egy különleges képessége, amitől nem érződik a vérvonal a pólusaiból. Ha nem veszi valaki a vérét akkor nem lehet megmondani, hogy nem csak egy friss átváltoztatott gyenge vámpír.
- És mégis hogyan lehet ezt megoldani?!
- Genetika. Nem izzad. -ment el mellettem és hagyott magamra a döbbenetemmel.
Ando egyenesen Nuadához ment, de közben bele futott pár vámpírba akik némán méregették és figyelték a mozgását. Benjen követte, nekem nem volt kedvem velük tartani, így inkább a konyhába mentem.
- Mi történt?! -kérdezte Missi.
- Jött egy ázsiai fazon. Állítólag a vérvonalunk tagja. -ültem fel a bárszékre.
- Hogy mi?!
- Pontosan. -sóhajtottam. -És arra még ki sem tudtam térni, hogy értette amit mondott.
- Miért mit mondott?!
- Nem fontos. -csóváltam a fejem. Kintről zaj hallatszott és újra itt volt ő, a fonott hajú világ lazája.
- Ölni tudnék egy jó adag vérért. -lépett be Ando. Roy félre nyelt és köhögni kezdett.
- Gyorsan megszabadultál. -fordultam felé.
- Oh, tudtomra adta, hogy ma én leszek a fő fogás. A nagy gyűlés után. Szóval most tankolok. -ment a hűtőhöz és keresgélni kezdett.
- Tu...tudjátok hogy ki ez?! -fojtott, de izgatott hangon motyogott Roy.
- Azt ugye tudod, hogy hall mindent. -felvont szemöldökkel néztünk rá.
- Miért, te ismered?! -bólogatás.
- Hanabusa Ando a high tech guru. -pillantott oda. Az emlegetett delikvens épp 3 tasak vért szorongatott és egy negyedik kipottyant a kezéből.
- De honnan ismered?! -kérdeztem, próbáltam kizárni a háttérből. Elég idegesítőnek hatott.
- Igazi nagyágyú a kockák világában. -mondta elgondolkodva Iván. -A nevét én is hallottam, bár arcot nem tudnék hozzá társítani.
- Annyira nem is vagyok híres. -a fiúk összerezzentek. Egész viccesnek hatott.
- Szóval az emberi világban szereztél magadnak hírnevet és a vérvonalak egyike sem tudja, hogy kihez is tartozol. Én még végig szívtam a létezésem évtizedeit. -álltam fel és mentem oda hozzá.
- Lényegében igen, de mentségemre szólva én végig nagyon drukkoltam neked és Docnak.
- Hogy mi?! -pislogtam.
- Távolról vigyáztam rád olykor. Vagy épp összeszedtem Docot amikor...
- Ando, idd a vért! -szólt rá Benjen. Megint kihagynak valamiből és ez végtelenül bosszantó. Gyilkos pillantásokat vetettem a doktorra, természetesen hatástalanul. Végül sóhajtottam és csatlakoztam a vérivó Andohoz.
- El sem hiszem, hogy a példaképem egy vámpír. -tört idő közben össze Roy.
- Nem vagy kispályás, ha ember létedre itt vagy. -dícsérte meg, mire rögtön összekapta magát.
- Ismerem az összes munkádat. Egy álom amit csinálsz.
- Ha szeretnél munkát, keress majd meg.
- Hogy mi?!
- Akad pár fél külsős, fél belsős meló. Ha megadod a nickneved már meg is doblak vele. - Roy megadta és perceken belül lesápadva habogott.
- Platina tagság...
- Elina családja az én családom is.
- Erre nem vennék mérget! -morogtam.
- Ugyan már! Hát tettem én ellened valaha is?!
- Tettél értem valaha is?!
- Ott a pont, de a megbízásom beavatkozásra nem szólt.
- És akkor ez így rendben is van?!
- Nyilván azt kellene mondanom, hogy nem. Hiszen ismerlek már és a te logikai vonalad szerint ez a jó válasz...
- De a te logikád mentén nem. -válaszoltam meg. Lehet benne valami, de attól még koránt sem biztos, hogy ez a jó logika. Ahogyan az sem, hogy az enyém a helyes. Francba!
- Tűzszünet?! -nyújtotta a kezét.
- Oké. -adtam be a derekam. Roy annyira boldog volt, Missi pedig hálás, hogy nem tudtam tovább dühögeni.
A doktor megvárta, míg mindenki táplálkozott és csak utána szólt, hogy ideje megejteni a hadi tanácskozást. Összegyűltünk egy teremben, mindenkinek jutott szék, bár Archie embereiből páran nem értek még vissza. Meglepetésemre nem Nuada állt előttünk, hanem Ando.
-Szóval aki még nem ismerne Hanabusa Ando vagyok és Nuada, valamint Doc és persze Elina Vérvonalának tagja. Azért jöttem, hogy elmondjam a tervünket és elkezdhessük az előkészületeket. Azt már nyilván mindenki tudja, hogy mivel állunk szemben. A világ vámpírurai úgy döntöttek, hogy találkozni óhajtanak a forrással. A mi feladatunk, hogy kontrolálni tudjuk őket és az egész helyzetet az ellenőrzésünk alatt tarthassuk. Plusz megvédhessünk mindenkit a vadászok és Eire támadásától. Nem kis dologra vállalkozunk, de hiszem, hogy a technika segítségével sikerrel járhatunk.
- Mégis, hogyan?!
- Kamerák, érzékelők, és társaik bevetésével.
- De ez, hogy segít rajtunk?
- Nos, abban a pillanatban amikor bejelentjük, hogy az eseményről felvétel készül ami egyenesen továbbítva van egy nemzetközi szerverre ami történetesen az enyém, és erről bármikor a teljes világ elé tárhatjuk a dolgainkat, jól fognak viselkedni.
- De nem tennénk meg, és ezt ők is tudják.
- Miért ne tehetnénk meg?! -lépett a terembe Nuada.
- Ki akarsz állni a világ elé? -néztem rá elképedve.
- Sokaknak sokkal nagyobb veszíteni valója van, mint nekünk.
- A magad nevében nyilatkozz mesterem. -fűzte hozzá Ando. -De kész vagyok meglépni ezt.
- Hogy mi?! -kérdezte Archie.
- Tény, hogy a cég részvényei megsínylenék ezt, de hosszú távon ki más lenne biztos alap, mint egy mifélénk.
- Nem hiszem el, hogy akár csak elméleti szinten is, de erről beszélünk. -álltam fel.- Szerinted mégis mit tenne az emberiség akkor, ha egyik pillanatról a másikra kiderülne, hogy amúgy van egy másik humanoid fajt aki történetesen vadászik rá?! Megmondom, támadna. Vagy félelemből, vagy harci vágyból, de biztos, hogy ellenünk fordulnának és akkor már nem csak az a pár spec vadász klán lenne, hanem a komplett bolygó. Ráadásul Erie fegyverével könnyedén kiirthatnának minket.
- Így is úgy is pusztulás lehet a sorsunk Elina. Akkor mitől kellene tartani?!
- Annyira félsz pár vámpír úrtól, hogy eldobnád a teljes népességünk?! -mentem oda hozzá.
- Elina. -szólt rám Benjen, de nem érdekelt, leszállt a hitetlenkedés lila köde az agyamra.
- Soha, de soha nem számítottam senkire mióta azaz alak átváltoztatott. -mutattam a dokira.
- Áocs. -szólt be Archie, mire rápillantottam. Ő feltartotta a kezét jelezve, hogy folytassam csak.
- Aztán kiderült, hogy akadnak vámpírok akikhez köt a vérem és egy fél pillanatig elhittem, hogy talán számíthatok ebben a földi pokolban valakinek. Erre te képes vagy valami kamikaze szarságra, mert meguntad, hogy dobott a csajod és a pereputty is ellened van?! Mi a jó franc történt? Az a pasi akit én láttam szeretett élni. Szerette az erdőt és a farkasait. Az a pasi magához hívná teremtményeit és nem hagyná, hogy bárki is elpusztítsa a világát!
- Mit tudsz te? Mert láttál pár villanást a múltból máris azt hiszed, hogy ismersz? -vicsorgott és morgott rám. Nem hatott meg.
- Azt mondtad megóvod a lányom! -morogtam már én is. -Akkor tedd meg érte!
Elhúzta mosolyra a száját.
- Elina. Elina nincs vész. -tette a vállamra a kezét a doktor.
- Ha ti elhittétek, akkor az idegenek is be fogják venni. -vigyorgott Ando. Egyikről a másikra néztem.
- Csesszétek meg! - ökölbe szorított kézzel sarkon fordultam és otthagytam az egész csapatot. Remegett a bensőm a haragtól, csalódottságtól és a félelemtől.
Meg sem álltam az erdőig ahol ezüst az utamat állta. Ráordítottam, de nem hátrált meg, így végül kifulladásig kiáltva összeomlottam.
- Miért kell ezt tenniük?! Amint egy picit is megkedvelem őket és elhiszem, hogy jó lehet együtt... -sírni szerettem volna, de képtelen voltam rá, így csak ordítottam és ordítottam. A végén pedig hevertem a fűben, üres tekintettel bámultam a mozgó levelek között fel-fel bukkanó csillagos eget. Csak ezüst heveredett oda mellém társnak, nem keresett senki.
- Ez egy nagyon rossz ötlet volt. -csóválta a fejét Ariadné.
- Van amit meg kell tenni és Elinánál jobb teszt alany nem igazán van. Szóval térjünk vissza az alap koncepcióhoz ami nem más, mint a kontroll. - váltott stílust Ando. Missi felállt, de Nuada morogni kezdett és a lány visszaült.
- Nyugi, rendben lesz. Egy kis idő múlva. -ült oda Nick melléje. Bár nem csengett teljesen őszintén a hangja, így Missi gyorsan írt egy üzenetet Ivánnak.
- Áh, ezt még mindig nem hiszem el. A legnagyobb példaképem vámpír. Nem fura?!
- A párod és a sógornőd is az. Nem fura?
- Nem, az nem. Megéltünk már ezt azt, így más. De ennyi erővel akkor akár egy random alak a tévéből szintén simán vámpír lehet. És ezen a vonalon elgondolkodva a boltban sorban álló alak is lehet vámpír. Bárki kiléphet egy kereszteződésben a sötétből és elkaphat. Nagyon para. -ráncolta a homlokát.
- Csak azért parázol, mert tudsz valamit amit az agyad tovább pörget. Így lesz a jelentéktelen dologból halálos fenyegetettség. Abban a kereszteződésben ki is rabolhatnak, meg is késelhetnek, vagy elgázolhatnak véletlenül. A vámpír támadás nem hiszem, hogy a top halálozás okozója lenne. Az emberek legalább annyira veszélyesek.
- Meglátszik, hogy másként látod ezt. Te, aki kölyök korunktól kezdve angyalnak láttad Elinát.
- És igazam is lett. Most pedig itt van ő is, így két angyalom van. -nyomott egy puszit Merion arcára.
- Missivel három. -tette hozzá Roy és a telefonját nyomkodta amint Alex bealudt.
Merion nyugodtan rágicsálta és nyomkodta a játékait egy ideig, aztán valami megváltozott. Feszültté vált.
- Mi a baj kicsim? -hiába cirógatta apja az arcát Merion a falat bámulta csak.
- Valamit érezhet?! -ült fel Roy is.
- Lehet gond van odaát?! -néztek össze. Feszült csend állt be a szobába amit a telefon pittyenés tört meg.
- Basszus. A szívbajt hozta rám! -borzongott meg Roy.
"Volt egy kis vita. Elina elviharzott. Elég szemetek ezek a faszik..." -olvasta el Iván.
- Tudsz vigyázni Merionra kicsit?! Elina bepöccent. Meg kellene néznem mi van. -állt fel.
- Persze, menj csak. Igaz kicsi lány?! -törökülésre váltott és ölbe vette a lányt aki már nem volt olyan különös, mint korábban.
- Köszi. -hagyta el előbb a szobát, majd az épületet. Egy pillanatnyi gondolkodás után a város felé fordult és futni kezdett. Arra gondolt, ha a lány ki van bukva, talán ösztönösen a lakása felé indult meg. Talán valahol hamarabb megállt és így megtalálhatja.
